mezőberény logó
A régi oldal 2005 - 2011 közötti cikkei
  • Mezõberény története
  • 2005-11-07 15:28


Mezõberény területén a Körösök völgyének vízjárta helyein már több ezer évvel ezelõtt megtelepült az ember, az ármentes terepeken és földhátakon.


 Az új kõkortól a honfoglalásig számos erre utaló leletet találtak a régészek. A magyarság letelepedésével új korszak kezdõdött a település történetében, hiszen ebben az idõszakban alakult ki a késõbbi Berény nevû Árpád kori falu.

Berény történetét a helytörténészek három korszakra osztják. A Berény név eredetét többféleképpen is magyarázzák. Az látszik legvalószínûbbnek, hogy a Berény szó törzsi név, talán besenyõ vagy kabar eredetû. Az ország területén mindenesetre 14 Berény nevû település található, ami a fenti magyarázatot igazolja.

A falu a tatárjárás alatt feltehetõen elpusztult. Berend fia Márton, aki Békési várispán volt, telepíti újra az elnéptelenedett települést. Oklevélben 1347-ben említik elõször a békési uradalom birtokaként. Berény az oklevél keletkezésének idõszakában a középkori Békés vármegye aprófalvas rendszerének szerves része. Jelentõs hely lehetett, két faluból állt, temploma kõbõl épült. A XIV. század végén Berény a gyulai uradalomhoz tartozott, és királyi adományként többször is gazdát cserélt. Jelentõsebb birtokosai között megemlíthetõk a Losonczy, a Maróti családok, Corvin János és Brandenburgi György õrgróf. A megyei nemesek 1514 - 1517 között itt tartották a vármegyegyûléseket. A korabeli Berény lakói uradalmi jobbágyok. A földmûvelés és az állattartás volt a megélhetésük fõ forrása, emellett az uradalom részére teljesítették a kötelezõ jobbágyterheket is.

Mohács után 40 évvel a törökök 1566-ban elfoglalták Gyulát, ettõl az idõszaktól kezdve Berény a Gyulai Szandzsák alá tartozott egészen elnéptelenedéséig. A 15 éves háború idõszakában 1596-ban a tatár seregek Berényt is feldúlták. Az 1600-as évek közepén a falu lakói többször megpróbáltak visszatérni, de az 1680-as években az állandósuló hadmûveletek miatt hosszú idõre lakatlanná vált a település.

A második Berény

A település történetének egy rövid, de fontos idõszaka játszódott le 1702-1709 között. A harcokat követõen 1702-ben az elûzött lakosok visszatértek az elhagyott falujukba. 26 család Dályi János lelkész vezetésével megalapította a második Berényt. Veremházakban laktak, sövényfalú, sárral tapasztott templomot építettek, majd harangot öntöttek és elkészítették a község pecsétjét. Az a régi pecsét lett a késõbbi, és a ma is használatos címer alapja. Mindez elszántságukat jelzi, nem rajtuk múlt, hogy a megújuló település a Rákóczi-szabadságharc alatt újra lakatlanná vált (1709-tõl - 1923-ig).

Az újratelepítés

Az 1720-as években Békés és Csanád megye a Harruckern család tulajdonába került. Ekkor kezdõdött az elnéptelenedett vidék tudatos benépesítése báró Harruckern János György vezetésével. Az elhagyott falvak egy részébe visszatért az elmenekült lakosság. Más települések, így Mezõberény is szervezett telepítési akció során éledt újra. Az elsõ telepesek szlovákok voltak, 1723-ban Madarász András vezetésével érkeztek felvidéki megyékbõl és az Alföld északi területérõl. Õket 1725-ben német telepesek követték, fõként Württenbergbõl, Svábföldrõl és Magyarország nyugati megyéibõl. A magyar családok 1731-ben a környezõ falvakból és a szomszédos megyékbõl költöztek a településre. A betelepülés a 18. század közepéig folytatódott. A népesség gyorsan növekedett, az 1700-as évek végére elérte az 5. 000 fõt. A lakosság etnikai megoszlása a következõképpen alakult: szlovák 44,5%, német 34,1%, magyar 21,4%. Ez az arány a 19. század közepéig megmaradt. A magyarság kisebb létszáma ellenére is fontos szerepet töltött be a közösség életében, hiszen döntõ jelentõsége volt a táj és vidék helyneveinek megõrzésében, átadásában. A letelepült lakosság három lakókörzetben egymástól elkülönülten helyezkedett el. Mindhárom népcsoport a protestáns felekezethez tartozott, ez egyik alapja volt a késõbbi békés egymás mellett élésnek, egymás elfogadásának. A szlovákok a település északi részén laktak, a németek a település közepén, míg a magyarok a déli területén. A három részre osztott települést úgynevezett gátak választották el egymástól, így volt tót gát, német gát, magyar gát. A háromnyelvû népesség a XIX. század végéig szigorúan elkülönülten élt. Az elkülönülést jól tükrözik még a magyar rész, tót rész vagy a német rész elnevezések is.

Mindegyik közösség felépítette saját templomát. Az így létrejött terek körül alakult ki a sajátos háromközpontú település-szerkezet. Berény a háromközpontúságot - fõként kultúrálisan - a XX. század közepéig megõrizte. A közigazgatás és a kereskedelem tényleges központja a német részen található Kossuth tér az elöljárósággal és a nagyobb üzletekkel. A heti vásárokat is itt tartották. A belterület a XVIII. század végén, a XIX. század elején nyerte el jellegzetes arculatát, ekkorra alakult ki a ma is meglévõ utcahálózata. Ebben az idõszakban már szabályozták a házak építését, az utcák kialakítását, így a hármas tagoltság ellenére is egy egységes település jött létre. Ekkor épültek a település képét meghatározó templomok, elsõként 1789-ben a német evangélikus templom barokk stílusban, 1797-ben a szlovák evangélikus templom barokk stílusban, majd legvégül 1804-ben késõ barokk stílusban a magyar református templom. Az 1800-as évek elsõ éveiben épült a copf stílusú Wenckheim kastély, ugyanekkor egyre tekintélyesebb házak is épültek, amit a korabeli írások is igazolnak. Sajnos ezekbõl az épületekbõl egy sem maradt meg.

A külterület a XVIII. század végére nyerte el végleges arányait. A kelet-nyugati irányban fekvõ nagy kiterjedésû határ 15.000 hektárnyi területen feküdt. A határ használatát nagyban meghatározták a földrajzi adottságok. A Körösök közének vízjárta területein állattartást folytattak, míg az ármentes területeken nagyobb arányú földmûvelést. A község kertjei a belterülettõl nyugatra az ókerti határrészben területek el. Berény népessége a XIX. században rohamosan növekedett, 1852-ben már 8.597 fõ volt. Jelentõsen megnõtt az iparosok száma, 1828-ban 108 fõ, ezzel az ötödik helyet foglalta el a megyében. A mesterek száma 209 fõ volt 1856-ban. Ebben az idõszakban két céh alakult, gazdasági- és társadalmi fejlettségét tekintve 5-6. helyet foglalt el a megye helységei között.

A kulturális élet a XIX. században

Berényben volt a megye elsõ evangélikus gimnáziuma 1802 -1834 között, igazgatója korának egyik mûvelt személyisége, Skolka András. A Wenckheim kastélyban néhány évig leánynevelõ intézet mûködött, amit Festetich Vincéné vezetett.1838- 1840 között Szendrey Júlia is az intézet tanulója volt. Petõfi Sándor is sok szállal kötõdött Berényhez. Baráti és rokoni szálak fûzték Orlai Petrics Somához, a magyar történelmi festészet jeles alakjához. Petõfi több alkalommal is járt Mezõberényben és a Petrics család vendégszeretõ házában szállt meg. Orlai többször is megfestette itt a költõ portréját. A költõ Mezõberénybõl indult Bem seregébe, hogy beteljesítse küldetését. Ekkor írta utolsó versét a "Szörnyû idõt". A költõ emlékét a Körös-partján emlékoszlop, a városháza falán dombormû, róla elnevezett intézmények és utcanév õrzi. A Petõfi Mûvelõdési Központ melletti parkban áll Petõfi egész alakos bronz szobra, ifj. Szabó István alkotása.

A kis mezõváros a polgárosodás útján

A polgárosodás alapja a jobbágyság felszabadítása volt, amely nem történhetett volna meg az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom eredményei nélkül. A szabadságharcban a berényiek is részt vettek, 968 fõs nemzetõrséget állítottak, és a hadsereg élelmezésében is közremûködtek. A szabadságharc elbukott ugyan, de szellemisége elevenen élt tovább a berényi nép emlékezetében.

A jobbágyfelszabadítást követõen a föld paraszti tulajdonba kerülésével megváltozott a parasztság helyzete, hiszen nagyobb lett érdekeltsége a gazdálkodásban. Az ármentesítésekkel jelentõsen megnõttek a termõterületek, 1862-1895 között a szántóterület aránya 47%-ról 80%-ra nõtt, a legelõ területek ennek arányában csökkentek.

A dualizmus korában lendületes fejlõdés vette kezdetét. Az egyre intenzívebbé váló földmûvelés és az istállózó állattenyésztés egy korszerûbb gazdálkodás alapjául szolgált. A nagy kiterjedésû határban létrejött a tanyás szervezetû gazdaság, 1910-ig több mint 1.000 tanya épült. A lakosság 25 %-a tanyasi lakos lett. Társadalmi- és gazdasági hatások következtében az életmódban is gyökeres változások következtek be. A népesség jelentõsen növekedett az 1900-as évek elejére, elérte a 13.000 fõt. A parasztság tovább rétegzõdött. Berényben a nagygazdák mellett a középparasztság határozta meg a közösség gazdasági,- társadalmi- és kultúrális életét. A kézmûves ipar mellett az iparosodás is megindult 1890-ben. Ekkor 287 a mesterek száma, mellettük megjelentek a tõkés vállalkozások is. Téglagyárak, gõzmalmok és szövõüzem is mûködött már a 1900-as évek elején. A népesség 14%-a élt ipari tevékenységbõl, így a megyei rangsorban a 4. helyet foglalta el. 1858-ban megindult a vasúti közlekedés, 1872-tõl országos vásártartási jogot kapott Mezõberény, ami városi jogállást feltételez. A megszerzett privilégium alapján használta a település a városnevet.

A századfordulón nyerte el a település jellegzetes kis mezõvárosi arculatát. Ekkor épültek a nagyobb középületek, 1887-ben a Magyar Király Szálló, 1901-ben a városháza, amely neoklasszicista stílusban épült. Ebben az idõszakban épült több emeletes magánház, 1886-ban a katolikus templom és 1905-ben a polgári iskola. A lakóépületeken megjelent historizáló polgári ízlés és a zárt sorú beépítés meghatározó eleme lett a városközpont utcaképének. A lendületes fejlõdést az I. világháború és azt követõ gazdasági válság törte meg. Az I. világháború idején a település lélekszáma már meghaladta a 14.000 fõt. A háború súlyos veszteségeket okozott Mezõberénynek is, 570 férfi esett el a különbözõ háborús hadszíntereken. Nekik állít emléket a városháza elõtt 1928-ban felállított világháborús emlékmû.


  • A város díjazottjai
  • 2005-11-07 15:46


 

"Mezõberényért" Emlékérem ( alapítva: 1972)

 

1973-ban

Madarász Pálné
Schidt György volt tanácselnök
Dr. Bak Mihály orvos


 

1974-ben 

Kertész Márton, a Békés Megyei Tanács V. B. titkára
Szabó Antal, a Petõfi Sándor Gimnázium nyugalmazott igazgatója
Kürti Lászlóné tsz-elnök, V. B. tag
Dr. Szabó Ferenc, a Békés Megyei Levéltár igazgatója

 

1975-ben

id. Szollár János
Joós Béla, az 1.Sz. Általános Iskola nyugalmazott igazgatója
Dr. Bereczki Lajos ügyvéd

 

1977-ben

Siklósi Ferenc tanácselnök

 

"Pro Urbe" kitüntetés (alapítva: 1990)

 

1990-ben

Dr. Bak Mihály orvos
Szabó Antal , a Petõfi Sándor Gimnázium nyugalmazott igazgatója
Hentz Lajos tanár, helytörténész

 

"Mezõberényért" kitüntetés (alapítva: 1997)

 

1999-ben

Dr. Marosi Endre apátplébános
Szabó Antal, a Petõfi Sándor Gimnázium nyugalmazott igazgatója

 

2001-ben

Dr. Irányi István tanár, Petõfi-kutató

 

2003-ban

Szûcs Lajos volt tanácselnök

 

2005-ben

Jeney István  tanár, képzõmûvész

 

2006-ban

Kiszely Jánosné népi iparmûvész, a Népmûvészet Mestere


Mezõberény Város Díszpolgára (alapítva: 2003)

 

2003-ban

Dr. Habsburg Ottó


  • Testvérvárosok
  • 2005-11-07 15:51

Gronau

www.gronau.de

 

Szováta

 

Gúta

www.kolarovo.sk

 

Mûnsingen

www.muensingen.de

 

Csantavér

 

csantaver.lap.hu/


  • Körséta
  • 2005-11-07 16:11


A séta útvonala:

Vasútállomás - Kálvin tér - Petõfi utca - Kossuth tér - Puskin utca - Széchenyi utca - Gyomai út - Fõ út, páros oldal - Luther tér - Fõ út, páratlan oldal




 
Vasútállomás (Fotó: Váradi Zoltán)


Ha vonaton érkezünk a városba, akkor a vasútállomásról indulunk.
Az 1858-ban az osztrák Staats Eisenbahn Gessellschaft által Mezõberényen keresztül épített Budapest - Szolnok - Arad vasútvonal  annak idején nagy lendületet adott a község fejlõdésének.
Ma is egyszerûen, jó indulási idõkkel és viszonylag rövid idõ alatt elérhetõ vonattal a fõváros. (Hej, ha a vonatok állapota, tisztasága is megfelelõ lenne...!)

Az állomástól a Vasút utcán keresztül érjük el a Szabó Árpád utcát, a hajdani "magyar gátat". A település korábban magyarlakta részén járunk, az utcán végigsétálva egyenesen a Kálvin téren álló "magyar templomhoz" érünk.

(A reformátusok lelkipásztora mesélte: mindaddig, amíg ide nem került, úgy tudta magáról, hogy református lelkész. Itt megtanulta, hogy õ a "magyar pap", aki a "német pap" (õ mellesleg szlovák származású) és a "tót pap" (Erdélybõl áttelepült magyar), valamint római katolikus kollégájukkal együtt vannak hivatva pásztorolni a mezõberényieket.)

A késõ barokk stílusú református templomot Czigler Antal, neves gyulai építõmester építette 1804-ben. A szép fakerítés elõtt - melyet a Makovecz-stúdió tervezett és Tóth Sándor mezõberényi fafaragó készített - Bethlen Gábor szobra áll.
A templommal szemben korszerû, kényelmes Idõsek Otthona épült a közelmúltban.

A templom mögött balra fordulunk a Petõfi utcába.

(Mezõberényben még sokszor fogunk találkozni Petõfi nevével.
Többször, mint ahányszor itt járt. A költõ háromszor fordult meg a városban, és innen indult utolsó útjára, a segesvári csatatérre.)

 
Szárazbejáró (Fotó: Váradi Zoltán)


A Petõfi úton láthatunk még néhány szárazbejárós, német paraszt-polgár házat.
Az elsõ keresztezõdés után elérjük a volt polgári iskola szép épületét, a késõbbi Orlai Petrics Soma Általános Iskolát. (Ma tagiskola.) Figyeljük a kerítését, "beleépítve" megláthatjuk Orlai Petrics Soma mellszobrát, Széri Varga Géza alkotását.

(Orlait, a történelmi arcképfestészet korai úttörõjét nagyjai között tartja számon Mezõberény. Petõfi unokatestvére és barátja, Németh László Petõfi Mezõberényben címû drámájának kissé morózus szereplõje több intézmény névadója lett, a városban fellelhetõ képeit nagy büszkeséggel és megbecsüléssel õrzik a berényiek.)

 
Petõfi  utcai házrészlet (Fotó: Váradi Zoltán)


Az általános iskolával mára összeépült a Petõfi Sándor Gimnázium. Szemben van a középiskola mutatós kollégiuma.

(Az iskola kezdetben - látszólag - nem sokban különbözött a hatvanas évek elején indított tucat-gimnáziumoktól. A berényiek törekvései, ötletei, lépni tudása mára a megye egyik legjobb iskolájává tette az országos rangsorban is jelentõs helyet kivívó német kéttannyelvû középiskolát, német nyelvvizsgák akkreditált helyét.)

A Petõfi utca a Kossuth térbe torkollik, itt van a település központja. Az út végén (szám szerint az elején) a Városháza épületét találjuk. Falán emléktábla hirdeti, hogy itt állott egykoron Orlai Petrics Soma háza. A városháza elõtt világháborús emlékmû, virágágyásos körforgalom.

 
Városháza (Fotó: Váradi Zoltán)


(A Petõfi utca másik oldalán az "itt maradt"  "nagyáruház".  Üzletek alakultak, üzletek tüntek el, ma drogéria, mûszaki bolt és élelmiszer áruház  mûködik az épületben.)

Õszi hangulat (Fotó: Váradi Zoltán)


A volt áruház mögött barátságos tér nyílik, üzletekkel, vendéglátóhelyekkel, és itt található a testvérvárosok emlékmûve is.

 
Árkádok alól (Fotó: Váradi Zoltán)


A tér másik oldalán egy 112 lakásból álló átriumház áll, belsõ udvarral, elõtte virágos, szobros térrel. A Váradi Sándor alkotta  Népek barátsága szobor három lányalakja az itt élõ három népcsoportot jelképezi.

 
Belsõ udvar (Fotó: Váradi Zoltán)

Ha benézünk a belsõ udvarba, kellemes, intim terecskét látunk, és Varga István La Charogne címû szobrát.

(A csipkézett, fémbõl készült kiterülõ nõalak felállításakor nagy vihart kavart a helyiek között.
Pedig a szobor szép! Kérdés, hogy valóban ez a hely volt-e a legalkalmasabb a felállítására?
Maga a tér inkább egy kis csobogót, kutat kívánt volna...?
A szobor ihletõje Baudelaire La Charogne - A dög címû verse, ezért, ha valaki azt hallja az utcán, hogy "A dögnél találkozunk" - ne gondoljon semmi csúnyára, a randevú ezen a kis téren esik meg.)

A következõ épület a múlt században épült szálloda.

 
Berény Szálló (Fotó: Csákó Gábor)

A teret a "német templom" zárja le, elõtte a közadakozásból épített Kitelepítettek emlékmûve.

A német templom tornya (Fotó: Váradi Zoltán)

Az I. kerületi evangélikus templom 1789-ben épült,  Dél-Alföld egyetlen fazsindellyel fedett temploma. A templombelsõ különlegessége a hajó oldalfalain látható  berényi subadíszek motívumaiból felrakott díszítés. Oltárképét - "Engedjétek hozzám a kisdedeket" - Orlai Petrics Soma festette.
2002-ben, a templom teljes felújításakor a karzat alatt egy ismeretlen eredetû sírboltot találtak az építõk. Érdemes egy pillantást vetni a szemben lévõ parókia épületére és kapujára is.

A templom másik oldalán találjuk Széchenyi István és Kossuth Lajos mellszobrát, Veres Kálmán alkotását.

(Mindkét szobor a nevét viselõ utcára ill. térre néz.  Így állnak egymásnak háttal Kossuth és Széchenyi...)

Pár lépést kilépve a térrõl a Puskin utca felé az Oroszlán gyógyszertár elé érünk, épületében a Patika Múzeummal. A gyógyszertár elõtt Bak Mihály mellszobra.

(Dr. Bak Mihály legendás körorvosa, fogorvosa, szülész-nõgyógyásza volt a városnak. Aktív felszámolója a cigánytelepnek, a  szülõotthon és a  bölcsõde alapítója. Harmincegynéhány évvel ezelõtt  a berényi asszonyok többsége vagy nála szült vagy nála született. Vagy mindkettõt.)

Jobb kéz felõl nyílik a Luther utca, ez volt a "német gát",  ez a környék az idetelepült németek lakóhelye.

A három népcsoport - magyar, német, szlovák - lakta település mára teljesen összekeveredett, békés "vegyességben" él. Elkülönültségük idején is nagyon vigyáztak arra, hogy egyetlen népcsoportot se érjen sérelem. A bírók váltották egymást nemzetiség szerint, az elöljáróság tagjaiban is képviselve volt mindhárom náció.

Visszafordulva, a templom mellett a Széchenyi utcán a Gyomai útra jutunk. Itt jobbra fordulva hamarosan elérjük a Fõ utat. A Gyomai út és Fõ út sarkán áll a Petõfi Sándor Mûvelõdési Központ, parkjában ifj. Szabó István: Petõfi Mezõberényben c. szobrával.

 
Petõfi Mezõberényben


(Ezen a helyen volt az egyik épülete az 1802-ben alapított, Békés megye elsõ protestáns gimnáziumának. Alapítását azzal indokolván, hogy "sok szülõ, ki fiában tudományos pályára hajlamot és képességet észlel, a meglévõ tanintézetek nagy távolsága, s a miatt, hogy azok többnyire oly nagyobb városokban léteznek, hol a tapasztalatlan ifjuság könnyen elromolhatnék, azon szándékától, fiát tudományos pályára neveltetni elüttetik"
S hogy miért éppen Mezõberény?? Már akkor is volt szellemi kisugárzása a településnek, s "azon oknál fogva, legszebb, hogy itt a tanuló ifjuságnak mód és alkalom nyújtatik a hazai szükségesebb három nyelv elsajátítására."
Sajnos, a gimnázium csak "zsenge korát" töltötte itt, 1834 után anyagi okokból Szarvasra került.)

Ha a Fõ úton balra fordulunk, messzirõl már láthatjuk a "tót templom" tornyát.
Elõbb azonban vegyük szemre a templommal szemben lévõ 1. Sz. Általános Iskolát.(ma tagiskola). Tornacsarnokának falán Molnár Miklós dombormûve.

(Molnár Miklós testnevelõ tanár a semmibõl teremtett Mezõberényben középiskolás országos bajnok kosárlabda csapatot. Tanítványai közül válogatott kosarasok és válogatott kosarasokat nevelõ edzõk sora került ki)

A II. kerületi evangélikus templom 1792-97 között épült. 1818-ból való szószékoltárát Dunaiszky, Alder és Pummer pesti mesterek készítették. Szép és jó hangzású, mûemlék orgonája ((Saskó Márton brezovai mester munkája) nagyszerû hangversenyekre ad lehetõséget. A templom elõtti téren Jeszenszky Károly lelkész szobra áll.

Megfordulva és áttérve a Fõ út másik oldalára, visszasétálhatunk a város központjába. Útközben elmegyünk a többi templomhoz képest kicsiny római katolikus templom mellett, majd elérjük a Wenckheim-Fejérváry kastélyt, a most Orlai Petrics Soma Helytörténeti Gyüjtemény épületét.

( Fontos, hogy elõbb még a katolikus templom és a kastély között átnézzünk a túloldalra: ott a Városi Könyvtár épülete, s mint tudjuk, a könyvtár minden tudás forrása, a város - és a turista - dolgozószobája.)

A Wenckheim-Fejérváry kastély 1800 körül épült. 5 hektáros parkjának egy része városi ligetként maradt fenn. Az inkább udvarháznak, mint kastélynak tekintendõ épületben egyes kutatások szerint leánynevelõ intézet is mûködött, melynek lakója volt 1838-40-ig a gyermek Szendrey Júlia.
Ma az épületben gazdag helytörténeti gyûjtemény, jól rendezett alkalmi kiállítások, s reméljük, hamarosan egyéb kulturális program is várja a látogatót.
Az épület elõtt  áll Szendrey Júlia szobra, Udvardy Anikó alkotása.

Ismét a város fõterén, a Kossuth téren vagyunk. Elõttünk a városháza impozáns épülete. A negyvenhetes úton tovább indulhatunk, vagy kis sétával elérve a vasútállomást , vonatra szállhatunk.

(Azért higgyék el, jobb, ha maradnak néhány napig! A sétától elfáradva rögtön két cukrászda között is választhatnak, közben végiggondolhatják, a Köröshöz menjenek-e horgászni, vagy a strandon, termálvízben lubickoljanak? Megnézik-e a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot, az emléktáblát a hajdani révnél, ahonnan Petõfi indult utolsó útjára? Esetleg elindulnak a Körös 50 teljesítménytúra vonalán, vagy kerékpárral járják be a környéket, útba ejtve azt a pincedombot is, ahol Petõfi megfordult?
Szóval, maradjanak!)
Várfalvi Erzsébet
Cikkhez tartozó fotók

  • Képviselõ-testület (2002-2006)
  • 2005-11-07 16:15

 

Képviselõk

2002. október 20-i helyi önkormányzati képviselõ- és polgármester választáson az alábbi összetételû képviselõ-testület jött létre:


Polgármester : Cservenák Pál Miklós (független)

 

önkormányzati képviselõk: 10 képviselõt egyéni választókerületben választottak meg:
1 vk. Barna Márton (MSZP)
2.vk. Tóth Sándor (Mezõberényi Városszépítõ és Városvédõ Egyesület)
3.vk. Borgula Györgyné (független, szlovák kisebbségi képviselõ)
4.vk. Szekeres Józsefné (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
5.vk . Wagner Márton (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
6.vk. Harmati László (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
7.vk. Fekete József (Mezõberényi Városszépítõ és Városvédõ Egyesület)
8.vk. Cservenák Pál Miklós (független)
9.vk. Csávás István (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
10.vk. Wagner Márton (Téglás)( Mezõberényi Városszépítõ és Városvédõ Egyesület)


Kompenzációs listáról megválasztott képviselõk:

Dr. Andor László (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
Bálint Anna (Mezõberény Nyilvánosságáért Egyesület)
Bátovszky Gábor ( FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök)
Halász József (MSZP)
Hoffmann Dániel (MSZP)
Siklósi István (Mezõberény Nyilvánosságáért Egyesület)
Valentinyi Károly( Mezõberényi Városszépítõ és Városvédõ Egyesület)

 

Kisebbségi kompenzációs listán választott képviselõk:

Mezei Tibor cigány kisebbség
Wagner József német kisebbség


A Képviselõ-testület alakuló ülésén társadalmi megbizatású alpolgármesterként megválasztotta: Wagner Mártont (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök).


A Képviselõ-testület tagjai sorában változás történt 2004. decemberében. Bátovszky Gábor elköltözött, helyébe Papp Zoltán (FIDESZ-MDF-MKDSZ-Gazdakörök) képviselõ lépett.

A Képviselõ-testület létszáma: 19 fõ

 

Bizottságok

 

A Képviselõ-testület bizottságai:

1.) Ügyrendi, Jogi és Közbiztonsági Bizottság: (5 fõ)

Elnök: Hoffmann Dániel képviselõ
Tagok: Bálint Anna képviselõ
Fekete József képviselõ
Adamik Jánosné külsõ szakember
Dr. Baukó Márton külsõ szakember


2.) Pénzügyi, Gazdasági Bizottság: ( 7 fõ)

Elnök: Harmati László képviselõ
Tagok: Szekeres Józsefné képviselõ
Halász József képviselõ
Valentinyi Károly képviselõ
T.Wagner Márton képviselõ
Kohút Pálné külsõ szakember
Szekeres József külsõ szakember


3.) Szociális és Egészségügyi Bizottság: ( 5 fõ)

Elnök: Dr. Andor László képviselõ
Tagok: Borgula Györgyné képviselõ
Csávás István képviselõ
Tóth Sándor képviselõ
Onódy Gyuláné külsõ szakember

 

4.) Oktatási és Kulturális Bizottság: (5 fõ)

Elnök: Siklósi István képviselõ
Tagok: Barna Márton képviselõ
Mezei Tibor képviselõ
Papp Zoltán képviselõ
Wagner József képviselõ

 

Alkalmi jelleggel mûködik a Közbeszerzési Bizottság

Elnöke: T. Wagner Márton
Tagjai: Dr. Andor László, Harmati László, Hoffmann Dániel, Siklósi István, Halász József, Valentinyi Károly képviselõk.


A Képviselõ-testület üléseit havonta, általában a hónap utolsó pénteki napján tartja, a nyílt üléseket a Berény Tv egyenes adásban közvetíti.

A Képviselõ-testületi nyílt ülések jegyzõkönyvei a Városi Könyvtárban megtekinthetõek, illetve késõbb, Mezõberény Honlapján is olvashatók lesznek.
A hatályos önkormányzati rendeletek a Polgármesteri Hivatal alkönyvtárában megtekinthetõk és elolvashatók.

 

Kisebbségi önkormányzatok

2002. október 20-án három kisebbségi önkormányzat jött létre:

 

Cigány Kisebbségi önkormányzat:
Megválasztott képviselõk: Dógi Lajos, Fekete Zsoltné, Mezei Tibor, Rácz Aladár, Szilágyi Róbert voltak.
Lemondások miatt a jelenlegi cigány kisebbségi önkormányzatot alkotják:

Elnök: Mezei Tibor
Tagok: Burai Éva, Lászlóné Burai Julianna, Pándiné Dézsán Éva, Rácz Gyula


Német Kisebbségi önkormányzat:

Elnök: Wagner Márton
Tagok: Frey Mihályné, Körösi Mihályné, Rau Mihály, Wagner József


Szlovák Kisebbségi önkormányzat:

Elnök: Zolnai János
Tagok: Bartó Andrásné, Borgula György, Olej Jánosné, Schäffer Ádámné